Anyai bűntudat. A lassú gyilkos?

Doris Schachenhofer

Szinte nincs olyan anya, aki ne érzett volna már bűntudatot a gyermekneveléssel kapcsolatban. Milyen gyakran engeded, hogy a választásaidon felülkerekedjen a mardosó bűntudat? A bűntudat az, ahol úgy ítéled meg, hogy nem vagy elég, nem teszel eleget, és nem illeszkedsz be más emberek jóról, helyesről és megfelelőről alkotott mércéjébe. Rengeteg „divatos” téma van, amivel kapcsolatban az anyák megítélhetik magukat: szoptatás vagy cumisüveg, otthon maradás vagy visszatérés a munkába, egyedül nevelni a gyermeket, vagy párban, „egészséges” vagy „egészségtelen ételek és étrendek, „higgadt, nyugodt” anya vagy helikopterszülő – csak hogy egy párat említsünk.

 

Ha nem választunk tudatosan túl a bűntudaton, azt kockáztatjuk, hogy azzal töltjük a gyermekneveléssel töltött napjainkat, hogy azzal pusztítjuk magunkat, hogy rosszul és rossznak érezzük magunkat, ahelyett, hogy befogadnánk magunkat és a gyermekeinket. Hogyan szeretnéd tölteni a napjaidat a gyermekeiddel? Beleragadva az ítéletekbe és a bűntudatba, vagy élvezni mindent, ami lehetséges? Ez volt az a kérdés, amit feltettem magamnak, amikor végre úgy döntöttem, hogy abbahagyom a szülői bűntudatot, ami tönkretette a boldogságomat.

 

Mindig is anya akartam lenni, mégis, egyre boldogtalanabbá váltam az évek során, amikor egy kisvárosban otthon voltam a gyermekeimmel, szinte semmi időm nem volt magamra, és nagyon elszeparáltnak éreztem magam. Bűnösnek éreztem magam az összes negatív érzésért és gondolatért, amiket a gyermekeimmel szemben tápláltam, miközben annyira szerettem őket. El sem tudtam képzelni, hogy bárkivel beszéljek erről – biztos voltam benne, hogy senki nem értene meg. Úgyhogy csendben maradtam. Mindeközben az idegesség csak nőtt bennem, a türelmem pedig fogyatkozott. Nagyon könnyen lettem ideges és dühös, és azon kaptam magam, hogy gyakran kiabálok. Aztán emiatt is bűntudatom volt. Beleestem a bűntudat ördögi körébe, és senki nem tudta ezt feloldani nekem.

Tudtam, hogy ez a létezésmód nem működik sem nekem, sem a gyermekeimnek. És leginkább azt tudtam, hogy ha boldogtalan vagyok, és tele vagyok bűntudattal, akkor ezzel a példával azt tanítom a gyermekeimnek, hogy ugyanezt teremtsék a saját életükben. Mindannyiunk számára szerettem volna egy másik lehetőséget, úgyhogy megköveteltem magamtól egy teljesen más hozzáállást – azt, hogy ne ítélkezzek többet magam felett.

 

Ahelyett, hogy bűntudatom lett volna amiatt, amivé szülőként váltam, kiléptem abból, hogy magamat mások ideáljain és mércéin keresztül szemléljem, és feltettem a kérdést: „Milyen szülő szeretnék lenni?” Elkezdtem eltörölni a szülői bűntudatot azzal, hogy azt választottam, hogy elkezdem látni a hozzájárulást, ami szülőként vagyok, és elkezdtem használni néhány eszközt, ami dinamikusan változtatta meg a perspektívámat:

 

  1. Minden nap legyél hálás magadért. Tedd fel a kérdést: „Miért vagyok hálás magamban?” Gondolj legalább három dologra minden nap, amiért hálás vagy azzal kapcsolatban, hogy anya vagy és vannak gyermekeid.
  2. Hagyd abba önmagad megítélését. Trenírozd át magad: valahányszor azon kapod magad, hogy ítélkezel vagy kritizálod magad, jeleníts meg egy hatalmas piros stop táblát! Helyettesítsd be az ítéletet elismeréssel. Kérdezd meg magadtól: „Milyen ajándék vagyok az életemben és a gyermekeim életében, amit eddig soha nem ismertem el?”
  3. A bűntudat tényleg hozzád tartozik? A bűntudat olyan dolog, amit megtanulunk, egyáltalán nem természetes. Legtöbb nézőpontunkat, aminek próbálunk megfelelni, másoktól tanuljuk. Gyakran automatikusan fogadjuk el őket, minden kérdés nélkül. Azonban amikor mások ideálja alapján próbálunk működni, érezzük, hogy valami „nincs rendben”. Amikor valami neked megfelelő, akkor könnyedség és teresség érzetével párosul. Amikor nem élünk saját magunkhoz hűen, az nehéz érzés, és egyre nehezebbé válik. Ha bűntudatban élsz, és nem érződik könnyednek és kiterjesztőnek, tedd fel a kérdést: „Ez az enyém, vagy valaki másé?” Valójában akármikor rossznak érzed magad – az a tiéd? Vagy ez valaki más ítélete, amit megtanultál magadra venni? Mi lenne, ha soha nem kellene megfelelned semmilyen ítélkezésnek, véleménynek vagy mércének – mit választanál, ami működik, neked és a gyermekeidnek?
  4. Bízz magadban és abban, amit tudsz. Mi a te gyermeknevelési módod, amiben te jó vagy? Mi működik neked? Mi lehetsz és mit tehetsz a gyermekeidért, amit senki más nem tud, mert senki más nem az, ami te vagy? Mi lenne, ha megbíznál abban, hogy mindened megvan ahhoz, hogy nagyszerű anya legyél, és átölelnél mindent, ami egyedi és más benned?
  5. Kezdj minden napot tiszta lappal. Ne a tegnap alapján élj. Ha folyton visszafelé nézel, újra behívod a bűntudatot. Minden napot kezdj tiszta lappal, és nyílj meg az új lehetőségeknek, a bulinak és a kalandoknak. Kezdj minden nappal azzal, hogy azon tűnődsz, mi egyéb lehetséges most, és milyen kalandokban lehet részed neked és a gyerekeidnek?
  6. Érezd jól magad szülőként. Ahhoz, hogy felfedezzem, hogy mi az, amire szülőként vágyom, és mi az, amit a gyermekeim valóban igényelnek tőlem, kérdéseket kezdtem feltenni magamnak és a gyermekeimnek:
  • Mit igényelnek a gyermekeim tőlem?
  • Mit igénylek én saját magamtól?
  • Gyerekek, mi működik nektek ma?
  • Mi működne ma nekünk?
  • Mi működne ma nekünk?

Az, hogy rendszeresen feltettem ezeket a kérdéseket, lehetővé tette számomra, hogy elismerjem, hogy valójában a gyermekeimnek nem igazán van nézőpontja arról, hogy hogy nevelem őket! Az az igazság, hogy az egyetlen dolog, amit a gyerekek tényleg nem akarnak, az, hogy azt mondják nekik, hogy rosszak. Az összes dolog, ami miatt megítéltem magam, (jó vagyok, vagy rossz, elég időt töltök-e velük, megfelelő dolgokat csinálunk-e együtt, mások jobban csinálják-e, amikor velük vannak, mint én), számukra egyáltalán nem volt téma. Például én nem vagyok a legjobb abban, hogy szórakoztassam a gyerekeket, én nem legózok, nem üldögélek a padlón órákig velük, azt viszont szívesen teszem, ami nekem jó mulatás, és ami nekem könnyű, az, hogy sétálni menjünk, üldögéljünk és nézzük együtt a természetet, vagy ölelgessem őket. Amikor nem illeszkedsz többé a gyermeknevelő normákba, sokkal több szabadságot adsz magadnak és a gyermekeidnek. Amikor felkelek reggel és megkérdezem magamtól: „Milyen szülő szeretnék ma lenni?”, akkor behívhatom azokat a dolgokat az életembe, amik nekem működnek, és nem törődöm a többivel.

A gyermeknevelés nem mindig könnyű, sokszor kihívásokkal van teli. A bűntudatból való működés nem teszi könnyebbé. Mi lenne, ha megbíznál magadban, és könnyedséget és örömet invitálnál a szülői létbe? Mi van, ha annak nem kell beilleni más emberek világába? Mi lenne, ha azt néznéd, hogy mi működik neked és a gyerekeidnek, és főleg: mennyi örömben lehet neked és a gyerekeidnek részetek együtt csak azáltal, hogy önmagatok vagytok?

 

Close

50% Complete

Two Step

Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua.